Bemutatóink és érzékenyítő foglalkozásaink után rendszeresen kapunk – különböző formában – visszajelzést a munkánkkal kapcsolatban. Az alábbiakban látható egy válogatás ezekből.
Beszámoló egy iskola honlapján:
„A december 9-i osztályfőnöki óra több okból is különleges volt. Itt járt nálunk a NEO Segítőkutya Egyesület négy tagja. Két kerekesszékes, egy hallássérült és egy látássérült ember tartott nekünk bemutatót arról, hogy milyen az életük, és a kutyák milyen segítséget adnak az ő életükben. Most szavakban nem is tudjuk elmondani, milyen érdekes, és felemelő, néha megható volt az, ahogyan meséltek nekünk, sőt, még érdekes játékokat is mutattak. De nem pusztán a játék kedvéért. Hanem, hogy át tudjuk érezni, mik gátolják, vagy segítik az életüket, mindennapjaikat.”
Részlet egy osztályfőnök leveléből:
„Egy történetet szívesen megosztanék Veletek. Az egyik tanuló nagyon ódzkodott ettõl a programtól (amúgy se vesz részt túl nagy lelkesedéssel közösségi programokon), jelezte, hogy ő nem jönne be erre az órára. Mondtam neki, hogy az ő döntése. Nem akartam kötelezni rá. Végül csak bejött (gondolom, a barátai hatására). Szóval ez a gyerek a program után megkérdezte, hogy kinek az ötlete volt, hogy Ti hozzánk gyertek, mert annyira jó volt, és nagyon tetszett neki! Az ilyenfajta megnyilvánulások (megnyílások) tőle nagyon szokatlanok, s ezért (is) nagyon örültem neki. Szóval köszönjük!”
Részlet az egyik munkahelyi tréningünkön részvevő írásából:
„Először is szeretném megköszönni, hogy ma eljöttetek hozzánk és megkaphattuk tőletek ezt az érzékenyítő képzést. SZUPER volt! A visszajelzések alapján mindenki el volt ájulva és nagyon hálásak, hogy ilyen nyitottak voltatok.”
Részlet egy óvónő leveléből:
„Nem hiába vártuk oly nagyon a „TEAM” érkezését az óvodába, már azóta, mióta tudtuk, hogy a mi óvodánkba is el fogtok jönni. Tudtuk, hogy ez egy rendkívüli találkozás lesz, mert olyan dolgot fognak megtapasztalni a gyerekek, ami a szemléletüket is formálja. …Az, amit a bemutató által megtapasztaltak a TI és TÁRSAITOK által a SEGÍTŐITEK közreműködésével szinte szavakkal nehezen fejezhető ki.
KÖSZÖNJÜK a betekintés lehetőségét!
KÖSZÖNJÜK, hogy vállaltátok az utazás terheit!
KÖSZÖNJÜK, az EMBERSÉGET!
KÖSZÖNJÜK, a kellemes beszélgetést!
KÖSZÖNJÜK, hogy mi felnőttek is feltöltődtünk általatok!”
Rajzok óvodás gyermekektől:
Iskolás tanulók írásai:
„Amikor Eszti néni szólt, hogy lesz ilyen előadás, rögtön kíváncsi lettem. Így jelentkeztem, hogy szívesen elmennék. Reméltem, hogy kutyák is lesznek. Amikor megérkeztünk a helyszínre és bementünk kiderült, hogy három kutyus is eljött. Csoportokra oszlottunk. A kutyusok gazdái tartották a bemutatókat. Mindenki a saját „betegségéről” beszélt egy kicsit, de nem csak a negatív oldaláról. Rengeteg speciális és extrém sportot említettek, amit maguk is űznek. Sose zárkóztam el a hátrányos helyzetűektől, de ez az előadás mégis módosított a hozzáállásomon. Érdekes dolgokról beszéltünk, és sok újdonságot tudtunk meg. Az előadások végén kisebb videókat mutattak a kutyák kiképzéséről, és arról, hogyan segíthet egy kutya sérült gazdijának. Nekem nagyon tetszett ez a foglalkozás.” (Gergő, 8. osztály)
„Nekem tetszett ez a délutáni program. Sok érdekes dologról beszélgettünk, amiről még nem sokat hallottunk. Mutattak be kutyákat, hogy segítenek a mozgássérült, és hallássérült embereken. Érdekes történeteket mondtak, ami megragadta a figyelmemet. Sokan más szemmel néznek rájuk, pedig olyan emberek, mint mások. Segítségre van szükségük az utcákon, amikor át szeretnének menni úttesten. A hallássérült embernek segít a kutya is. Jelzi, amikor csörög a telefon vagy az ajtón csengetnek. Erről néztünk egy kisfilmet. Sok mindenben megváltozott a véleményem velük szemben. Ez az egész program nagyon tetszett, nyitottabbá tett. Több időt is eltöltöttem volna velük és az ügyes kutyákkal” (Kata, 7. osztály)
„Megdöbbenve hallottam, hogy a mozgássérültek tudnak teniszezni, asztaliteniszezni, kosarazni. A siketeknek a csengő villan egyet, hogy tudják csöngettek. Nekem az tetszett a legjobban amikor a Joya nevű kutyával játszottunk és amikor a mozgássérültek sportolásáról beszéltek.” (András, 6. osztály)
„A kedvencem Joya volt. Nagyon ügyesen csinálta a feladatokat. Bárcsak hosszabb lett volna, mert nagyon tetszett. Remélem máskor is lesz ugyanezekkel a kutyákkal.” (Roland, 6. osztály)
„Énnekem nagyon tanulságos volt ez a program. Megtanultam, hogy hogyan tudok fogyatékkal élő embertársaimon segíteni. Nagyon tetszett és sokat tanultam belőle. Ezután nem állok úgynevezett „vakjárdára”. Figyelembe veszem a siketeket, lassan, érthetően beszélek. Vigyázok a kerekesszékesekre, nem fogok útban állni. Ha valaki vakvezető pálcával megy, segítek átkelni neki az úttesten, persze csak ha megengedi. Nagyon örülök neki, ha valamelyiköjüket nevetni, mosolyogni látom. Köszönöm szépen ezt az érzelemmel teli, tanulságos délelőttöt.” (Mária 6. osztály)
„Nagyon jó volt és rájöttem, hogy a kerekesszékes és bármilyen fogyatékos embernek tudnak segíteni a kutyák. Segítenek felvenni a földről bármit, még a pénzt is fel tudják venni a fogukkal. A villanyt fel és le tudják oltani, az ajtót is ki tudják nyitni, és ez nagy segítség például a kerekesszékeseknek. A siketeknek tudnak jelezni a kutyák, ha csengetnek. Nem is tudtam, hogy a siketek értik, amit mondunk. De találkoztam egy siket nénivel és mivel tudott szájról olvasni, értette, amit mondunk. Volt egy kerekesszékes néni és a kutyáján volt egy hám, a zsebében voltak lapok, mindenki húzhatott egyet és rajta voltak feladatok. Ezeket a feladatokat megcsinálta a kutya. Nagyon élveztem, sokat tanultam belőle.” (Detti, 6. osztály)
„Egy nagyon vidám programon vehettem részt. Megismerhettük a hallás-, látás- és a mozgássérülteket is. Elsőnek egy mozgássérült kérdezett meg minket, hogy szerintünk milyen sportot tudnak végezni, mint például tudnak-e vívni, biciklizni. Ezután egy látássérült kérdezett meg minket, hogy szerintünk, amit a járdán látunk vagy kórházakban látható piros út nekik miért jó. Mi azt hittük, hogy a lábukkal érzik a rücsköket, de nem. Elmondta, hogy a botukkal tudják követni. Majd egy hallássérült is elmondta, hogy ha nem hallja meg amit mondunk, akkor ne artikuláljunk túl, mert ők nem csak a fülükben lévő hangerősítővel értik meg amit mondunk, hanem a szánkról is le tudják olvasni. Végül egy mozgássérülthez értünk. Megmutatta, hogy egy kutya milyen okos lehet. Egy táppal teli zsákot eldugtunk és a kutya megtalálta. Én még a kutyák nevét is megjegyeztem. A nevük Cooper, T, Doni, Kuku, Joya.” (Bence, 6. osztály)
„Az én rokonom is sérült ember, de jobban tud szeretni, mint egy épp ember. Ők nem kivételeznek senkivel, mindenkiben megtalálják a maga jóságát. Én nem sajnálom ezeket az embereket, hanem tisztelem őket! Nem tudnám átélni azt, amit ők, ha belegondolok, mennyi szóbeli megbántás érheti őket nap mint nap! Elég gondjuk van nekik, én nem szeretném az életüket nehezíteni. Tiszteljük ezeket az embereket!” (Frida, 6. osztály)
norvegcivilalap.hu:
Válogatás megvalósult projektjeink közül
A NEO Magyar Segítőkutya Egyesület tagjai segítőkutyáik bevonásával NCTA projektjükben mindössze néhány hónap alatt közel hétezer gyermek és felnőtt számára tudták személyesen bemutatni az ország számos pontján a sérüléssel élők mindennapjait. A foglalkozásokról klassz videós anyagot is készítettek, ami hűen visszaadja azok hangulatát.
Kedves pályázóink, projektgazdáink! Ez egyben kedvcsináló is: örömmel köszöntünk minden hasonlóan színvonalas és izgalmas dokumentációt!
forrás: norvegcivilalap.hu